A sok élmény után
„kivettem egy szabadnapot”, kicsit tovább aludtam, mint ameddig szoktam, 6 kor
nem keltem fel csak 9 kor. Elmentem a közeli zöldség, gyümölcs árushoz banánt,
mangót, ananászt, és avokádót venni. Ez most már mindennapos programmá vált,amit
reggeltől estig tudnék enni. Most ezeknek van a szezonja.
Ezek a
kirándulások elég fárasztóak tudnak lenni. Atalába 6 kor indul a busz, de van
amelyik még korábban, ilyenkor még sötét van, és tart egészen este 7 vagy fél 9ig.
Egy ilyen nap után elfáradsz és ha valaki megkérdi, hogy na milyen volt, csak
annyit mondasz, „ há jó”. Olyan sok minden történik egy ilyen nap alatt, sok
mindent, nem tudod olyan gyorsan feldolgozni, meg sem érted mi történt veled.
Éppen ezért egy ilyen nap után jobban szeretek egy kicsit nem csinálni semmit,
csak lemenni a tengerpartra, kifeküdni egy félig árnyékos, félig napos helyre
és csak létezni, esetleg ha úgy van kedvem olvasni egyet. Kicsit megállni,
örülni annak, hogy itt lehetek, csodálni a pálma fákat, élvezni a napsütést, a
szellőt és a tenger moraját. Sokszor ez lenne a legegyszerűbb és legfontosabb
dolog amit tehetnénk és pont ezt felejtsük el. Néha elfelejtünk élni.
Estére, mikor
mindenki hazakerült és készültünk egyet bulizni, olyan vihar kerekedett, hogy
mindent le kellett fújanak az egész városba. Itt amikor esik akkor aztán esik
de keményen. Olyan erősen villámlott azt hittük kettényílik az ég és ránk
szakad. Az eddig ismert ég szakadás föld indulás e mellett csak lepke fing. 5
másodperc nem telt el a villámlások között és meg áram nélkül is maradtunk. Amúgy
mi élveztük az egészet,mert még ilyet nem láttunk.
Másnap reggel be
volt tervezve egy közös kirándulás, de az estét elnézve azt hittük semmi nem
lesz belőle. Reggelre meg gyönyörű szép idő lett, híre hamva se volt az esti
dirr-durrnak. Ellátogattunk a Saona szigetre, ami a dominikai Köztársaságtól
délre helyezkedik el, a keleti oldalon. ez egy nemzeti Park, ami tényleg csodás.
Hófehér homokos part tele pálma fákkal, kristály tiszta víz, ennél szebbet el sem
lehetne képzelni.
Katamaránnal
mentünk át a szigetre, ahol közbe rumot spriteval, vagy pepszivel szolgáltak
fel. Előre nem tudtam ezekről, hogy vitorlázni fogunk, meg ki is szolgálnak
itallal minket, úgyhogy nekem még nagyobb élmény volt az egész. Amikor szálltunk
fel a katamaránra mindenki az árnyékos helyet kereste, de mi a barátommal
egyenesen az elejére mentünk ahová ki lehetett feküdni a hajó orrán a víz felé
kifeszített ponyvára. Ebben a pillanatban minden gondom elszállt, olyan érzésem
volt mint amikor mindenem megvan és semmi de semmi nem hiányzik.
Útközben
megálltunk egy természetes medencének nevezett helyen, ahol hatalmas területen,
mindenhol derékig ért a víz. Itt lehűsítettük magunkat és halászhatunk tengeri
csillagot. Még egy kévés hajózás után, kiszálltunk a szigeten, ahol
megebédeltettek bennünket, én persze ügyeltem, hogy az ananász szintem az legyen
meg. Szerintem ez a környék egyik legszebb, vagy talán a legszebb szigete és
tengerpartja.
Majd nemsokkal utána elmentünk egyet messzebb
a sok turistától. Látva a sok pálma fát
arra gondoltam, én magamnak akarok kókuszdiót szakítani. Megvenni nem nagy
kihívás, de felmászni és leszakítani, annál nagyobb. Mindez meg is történt
idáig, csak az volt a baj hogy nem volt nálam mecsete, hogy élvezzem a
tartalmát.
