2011. január 8., szombat

Türelem

Az úgy van, hogy egy kis karambol történt. Itt vagyok Újzéland déli szigetén, Nelsonba. De a fogorvosok jóvoltából ismét lehetőségem van tölteni az éves fogfájásomat. Az utóbbi 3 fogorvosom csak pénzéhes, kizsákmányoló, munkájához nem értő személy volt. Ennek köszönhetően most két fogam van egyszerre begyulladva. Soha nem szenvedtem ennyire, mint az elmúlt 5 napba. A fájdalomcsillapítót már cukorka rendszerességgel szedem, de hiába. Voltam fogorvosnál, elmondta, hogy az utolsó fogorvosom munkája valami utánozhatatlan nagy hiba, amihez nem kell fogorvosi diploma. Ha itt szedetem rendbe, azt nem is merem még egyszer kimondani, hogy mennyibe kerülne, egyelőre szedem az antibiotikumot. Mivel nem sok javulást éreztem idáig, áttértem a maradék szilvapálinkára. Azóta kicsit jobb vicc nélkül.



Szóval nincs kedvem sok mindenhez, így kedv nélkül ismerkedem az idáig legszebb várossal és környezetével. Nemsokára leírom az eseményeket, mert mostanig nem volt türelmem hozzá.
Hamarosan….

2011. január 5., szerda

Újév

Lassan kezdtem megbarátkozni Wellingtonnal is, csak kell tudni melyik a szép része. Itt is van két fő utca, egyik a bevásárló, másik meg a party. Az volt a számításom hogy az újévet egy nagyobb városba töltöm, mert itt biztos szép lesz. Azt hiszem meg nem töltöttem szilvesztert városba, mindig valahol a hegyekbe. Wellingtonba a karácsonyi és újévi dekorációt, még ha keresed, sem találod meg. Miután megérkeztünk és lebonyolítottunk a szállás utáni rohangálást, gyönyörű szép idő volt, és felmentünk a Mt Victoria nevű dombra megnézni a naplementét. Innen szépen látszott körbe az egész város, ugyanúgy mint Aucklandbe a Mt.Eden dombról. Következő nap a botanikus kert volt a célpont. Ott ismét összefutottam ismerőssel, akit egy másik városba ismertem meg. Kicsi a világ.

Újévkor a svájci barátaimmal elmentünk a kikötőbe, hogy majd jobban láthassuk a tűzijátékot. A múzeum előtt összegyűlt sok utcai művész, akik sorra bemutatták tudományukat. Egyre gyűltek az emberek, nekem még mindig nem volt újévi hangulatom. Egy nagy órát vetítettek ki a múzeum falára, éjfélkor mindenki egyet kiáltott, hogy jjuppidúúúúú, aztán nekem is mondtak nagy örömmel hogy BUÉK. Nem volt varázsa számomra ennek sem mint ahogy a karácsonynak sem. Ezután meg csend következett. Se tűzijáték, se petárda, még egy csillagszórót se láttam.

Szóval kicsit unalmas kezdett lenni a főváros, úgy döntöttem tovább állok. Megyek a déli szigetre, Nelsonba, mert ott semmi dolgom nincs, és én azt hamar elintézem.