Újév

Lassan kezdtem megbarátkozni Wellingtonnal is, csak kell tudni melyik a szép része. Itt is van két fő utca, egyik a bevásárló, másik meg a party. Az volt a számításom hogy az újévet egy nagyobb városba töltöm, mert itt biztos szép lesz. Azt hiszem meg nem töltöttem szilvesztert városba, mindig valahol a hegyekbe. Wellingtonba a karácsonyi és újévi dekorációt, még ha keresed, sem találod meg. Miután megérkeztünk és lebonyolítottunk a szállás utáni rohangálást, gyönyörű szép idő volt, és felmentünk a Mt Victoria nevű dombra megnézni a naplementét. Innen szépen látszott körbe az egész város, ugyanúgy mint Aucklandbe a Mt.Eden dombról. Következő nap a botanikus kert volt a célpont. Ott ismét összefutottam ismerőssel, akit egy másik városba ismertem meg. Kicsi a világ.

Újévkor a svájci barátaimmal elmentünk a kikötőbe, hogy majd jobban láthassuk a tűzijátékot. A múzeum előtt összegyűlt sok utcai művész, akik sorra bemutatták tudományukat. Egyre gyűltek az emberek, nekem még mindig nem volt újévi hangulatom. Egy nagy órát vetítettek ki a múzeum falára, éjfélkor mindenki egyet kiáltott, hogy jjuppidúúúúú, aztán nekem is mondtak nagy örömmel hogy BUÉK. Nem volt varázsa számomra ennek sem mint ahogy a karácsonynak sem. Ezután meg csend következett. Se tűzijáték, se petárda, még egy csillagszórót se láttam.

Szóval kicsit unalmas kezdett lenni a főváros, úgy döntöttem tovább állok. Megyek a déli szigetre, Nelsonba, mert ott semmi dolgom nincs, és én azt hamar elintézem.