Egy újabb "harmadik világ"

Azt sem tudom hol kezdjem el, olyan rég írtam blog bejegyzést. Ezúttal meg kellett győzzenek, hogy írjak. Azt mondta az egyik nővérem, hogy olyan jó lenne ha írnék, mert akkor ö is megismerhetné Dominikát az írásom alapján. Mások meg kérdeztek, hogy a két évvel ezelőtti világutazásom folytatása ez? Hát nem éppen (sajnos). Szóval nagyon röviden ez úgy kezdődött, hogy a barátom mondta, hogy szívesen lát, osztán Vásárhelyen a repülőre fel, Frankfurtba le, onnan hosztelbe be, majd a reptérre ki, repülőre fel, Frankfurtból el, Dominikán le s most itt...!

Na jó, megpróbállom bővebben is kifejteni az eseményeket, nem csak úgy mint egy székely. A barátom már december közepétől a dominikai, Köztársaságban dolgozik. Legelőször februárban sikerült vele hosszabban elbeszélgetnem. Ekkor dobta fel az ötletet, hogy látogassam meg. Meg is beszéltük, hogy májusba ellátogatok hozzá. Ez úgy alakult, hogy eltolódott augusztus végére. Szerintem megérte várni.

Meg is vettem egy repülőjegyet Frankfurtba, mert onnan lehet direkt járattal jönni Punta Cana-ra. 

Augusztus 27.délben érkeztem meg Frankfurtba, de aznap már nem értem volna el a másik járatot, ezért egy éjszakát hosztelben töltök. Indulás előtt az egyik nap még otthon elkezdtem gondolkodni, hogy akkor hogy is lesz? Elkezdtem aggódni, hogy hogy fogok bemenni a reptérről Frankfurtba, és ott milyen hosztelbe szállok majd meg és gyorsan le kell foglalni interneten valamit. Kis idő elteltével eszembe jutott, hogy amikor utaztam 2 éve akkor se tudtam, hogy ha megérkezek Indonéziába, hogy jutok el a turista negyedbe, vagy Vietnamba melyik hotelbe fogok megszálni, Indiáról nem is beszélve. Németországba meg a nyelvet is beszélem, úgyhogy aggodalomra semmi ok. ’Há mondom semmi gond akkor, helyben majd mindent elintézek’. 

Így is történt, sikerült mindent zökkenőmentesen megoldanom (igaz, azóta is csak csodálkozom, hogyan sikerült de hát vannak csodák). Találtam egy hosztelt közel a vonat állomáshoz, ami egyszerűen nagyszerű volt. Volt vacsora, reggeli és még jó zene is a Launge részen. Reggelire svédasztal, tea, gyümőlcslevek, csokikrém és még sok finomság. Elfogott engem az utazási vágy, annyira emlékeztetett az utazásomra, amikor hosztelből hosztelbe és hotelbol hotelbe mentem majdnem 6 hónapig, közben új embereket megismerve...leírhatatlan. Ezt csak tudja, hogy milyen, aki volt hátizsákos utazó. Este ahogy ülök és figyelem mi történik körülöttem, egyszer odajön egy gyerek (az terasznál ültem, ö meg jött cigizni), és elkezdünk beszélgetni, majd odajött a haverja is. Olaszok voltak akik éppen egyetem után meglátogatnak egy pár európai várost. Imádom, mikor csak így lehet ismerkedni teljesen idegen emberekkel. Ja, és a szobában, rajtam kívül még voltak kilencen.

Volt egy fél napom, amikor bejárhattam Frankfurtot, kicsit szétnézhettem a városban. Idáig még nem voltam itt, de amennyit láttam most belőle nekem nagyon tetszett. Minden van ami egy nagyvárosba kell legyen, itt gondolok felhő karcolókra, régi stílusú épületekre, elég sok fa is van a varos közt, meg egy folyó is átmegy rajta, ami még hangulatosabbá teszi az egészet.

Itt van a kutya elásva...