Ezt egy osztrák lány mondta nekem, még Rotoruába. Neki is igazat adok, részben, mert ha nem is mindenkivel, de sok emberrel újra meg újra összefut az ember. Egyik nap, még újév előtt a fővárosba ebéd után mosogatásra került a sor. Pedig az alvás a legjobb mesterség, evés után. Ezt hívják cigány betegségnek. A konyhákba három, néha még négy kagyló is van, nehogy ne legyen helye valakinek mosogatni. Mellettem egy lány ugyan olyan szorgalommal dolgozott szinte, mint én. Már nem emlékszem, hogy ő szólított le engem vagy fordítva, de abba biztos vagyok, hogy két szót váltottunk egymással. Többek közt megkérdeztem, hogy melyik országból való. Mondta, hogy francia, én meg, hogy magyar vagyok. Erre rávágja, hogy Budapest a kedvenc városa. Én sem hagytam magam, nem vagyok az a Kismiska, mondom nekem egyelőre Hamburg. Aztán mindenki ment a dolgára.
Még az első nap a „paradicsomba” leültem egy lépcsőre, babráltam az internettel, mert itt az is van, ingyen, amikor van, mire a lépcső másik végére leül egy lány, könyvet tanulmányozni. Ismét megszólított-am-ot-tuk egymást, majd egymás hazájáról érdeklődtünk. Mondja, hogy ő francia, mire én megjegyeztem, hogy sokan vannak onnan. Én is elárultam neki hogy Magyar vagyok, mire ismét azt a választ kaptam, hogy a kedvenc városa Budapest. Mondtam neki, hogy ezt mintha ár egyszer hallottam volna valahol. Rám néz, és azt mondja, hogy hát te vagy az. Mondom én igen, hát te, te vagy-e? És tényleg ő volt.
Az lett a vége ennek a beszélgetésnek, hogy másnap elvitt az autójával az Abel Tazmán Nemzeti parkba. Ugyanezt foglalták le a svájci haverok 75 dollárért a buszsofőrnél másnapra, amit én soknak tartottam. Biztattak engem is hogy hát ennél olcsóbb nincs, mire a buszsofőr is hozzátette, ha magamnak akarom foglalni, nem fogok helyet kapni. Minden előre le van foglalva, de ha most nála lefoglalom, akkor az biztos. Gondoltam magamba, hogy most ő akarja a legyet tanítani ablakra szarni? Ő akar engem belecsalni a marketing csapdába? Rossz helyen kopogtatsz kishaver. Utána érdeklődtem és egy másik busz 36 dollárért elvitt volna oda. De én még jobban jártam.
Ez a nemzeti park a tengerpart mentén, több tíz kilométeren ki van építve. A vizitaxik, a turisták, a kajakosok szüntelenül váltják egymást, ugyanis ez az egyik leg látogatottabb nemzeti park. Mi is felültünk egy vizitaxira, elmentünk a parton a második megállóig onnan meg gyalogoltunk visszafele. Először megmutatták a Nagy követ, távolról. Nekem ez nem volt elég, látni akartam közelről, és elkezdtem tervezni a hogyant.
Egy nyolc órás sétára vállalkoztunk, ami éppen elég volt egy napra. De annál szebb volt a táj. A hegyoldalon kiépített ösvényen mentünk végig, máshol nem is lehetett. Olyan itt az erdő, ahogy azt már egyszer leírtam, egy tűt se lehetne beszúrni oda, annyira sűrű. Az ösvény néha a parton vezetett végig, ahol gyönyörű szép sárga homok van. Első ránézésre azt hittem puliszkaliszt. Aki nem ismeri jól, annak el lehetne adni, puliszkaliszt helyet. Úgy is hívják Golden Bey, (Aranypart). Idáig meg nem tapastaltam, csak hallottam a dagály meg apályról, de most minden nap van lehetőségem megfigyelni. Még a városba a folyó is változtatja a vízállását. Délben olyan kicsi mint egy patak, estére meg több mint 1 méterrel nagyobb.
Reggel dagály volt, mint álltalába szokott lenni itt a tengeren, és nekem normálisnak tűnt a vízállás. Délutánra meg jött az apály. A vízszínt annyira visszahúzódott, mintha valaki az óceánnak egy részét kimerte volna. Hosszú lapos part veszi körül a nemzeti parkot, és ilyenkor nagy területekről eltűnik a víz. Sok vitorlás hajót meg csónakot lehet látni a száraz parton, messze a víztől. Rövidíteni lehet a sétát az apály idején a vízmentes öblökön keresztül. Ez elsőre jónak hangzik, de a visszahúzódó víz helyén mocsaras homok, kagylók sokasága, meg rákok maradnak. Kicsikét érdekes volt több száz méteren keresztül mezítláb, közlekedni, midőn a talpad alatt ropognak a kagylók, futkároznak a rákok. Néhol a víz még patakokba folt vissza a tengerbe.
Visszaérve nekem még mindig tervembe volt meghódítani a Nagy Követ. Arra gondoltam, hogy most még apály van, így szépen besétálok, és hagyom magam lefényképezni. Igen ám, de itt a part nem volt olyan hosszú és lapos. Ellenkezőleg, itt a víz csak pár méterrel húzódott vissza. De én ettől nem estem kétségbe, nem olyan családból származok, mint ahogy Regős Bendegúz mondta az „Indul a bakterház” című filmben, gyorsan beúsztam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése