A város, amely sosem alszik

Vagy én utazok rossz időben, vagy az időjárás direkt ellenem dolgozik. Az utazás napján ismét napsütés kísért minket Queenstown nevű városba. Wanaka után először egy „Puzzleworld”-ot látogattuk meg. Az egyik leg érdekesebb hely ahol eddig jártam. Itt semmi sem az aminek látszik. Minden megtalálható volt, ami a szemet megtéveszti. A rengeteg „rakd össze, ha tudod”, meg „szedd szét, ha tudod” puzzle közül csak egyet sikerült teljesítenem. Igaz nem én voltam az egyetlen balkezes ebben, mert senkinek nem sikerült semmi segítség nélkül. Volt Rubik kocka is, de nem 3X3-as méretben, hanem 6X6-os méretben.   

Queenstownba érkezve ismét nekiláttam a kedvenc foglakozásomnak, a szálláskeresésnek. Mert én sosem foglalok előre, még a sofőrnél sem. Sokszor eléggé ferde szemmel néznek rám, hogy én mindig kilógok a sorból, nem választom az ők ajánlatát, ami persze nem olcsó. Inkább nézzen más hűjének, mint hogy én legyek az a turista, akit csőbe húznak. Pedig nagyon azt teszik mindenütt, ha nem figyelsz oda. Utána meg csodálkoznak, ha elmondom, hogy mennyit fizettem. Szóval itt is az érkezésem napján szép idő volt, de a következő nap hideg lett és esett az eső.  A déli szigeten, főleg a déli felén jól érződik az éghajat különbség az északi meleghez képest. Északon nem kellett hosszúnadrágot vagy vastagabb felsőt hordjak, de itt sokszor előfordult.

Ez a város is gyönyörű, mint szinte mindenik, de van benne valami különleges is. Az egyik az, hogy rengeteg sporttevékenységet kínál.  Itt van lehetőség kipróbálni Újzéland legnagyobb BungyJunping-ját, a Nevis-t, ami 134 méter magas. Ezenkívül egy üdülőváros, még az újzélandiak is szívesen jönnek ide nyaralni. Sok filmsztárnak van itt háza, lakása. Nem nagy a város, de mindig mozgás van benne. Egy tóparton fekszik, kis kikötővel, háttérben meg zöld övezet az út mellett, ami este igazán szép. Ez a város sosem alszik, este mikor bezárnak az üzletek, akkor van egy kis szünet, kis csend, amíg kezdődik az éjszakai élet. Ez a város, Queenstown az én kedvenc sportomnak, a Downhill bringázásnak az otthona. Egyik nap a tető felé tartottam. A gyalogút a felvonó alatt és bringapályák mellett halad el. Életembe ennyit nem gondoltam a biciklimre és ennyire még sosem hiányzott, hogy felüljek és tekerjek egyet. Rég volt június, amikor utoljára használtam. Azelőtt meg szinte napi rendszerességgel. A normális utcai bicikliket már 9 eurótól lehet bérelni egy napra, de ezek 100 euróba kerültek egy napra felvonóval és védőfelszereléssel együtt.  Ezek után annyi önkontrolom van, hogy kibírom, míg hazamegyek.

Felérve a csúcsra ismét csodás látvány fogadott, a legszebb idáig, mert most tiszta volt az ég, el lehetet messze látni. Látszottak a magas havas, illetve jeges tetejű hegyek. Volt egy iránytű szerűség, amire körbe rá voltak írva a hegycsúcsok nevei a megfelelő irányba. Így megtudhattad mindenik csúcs nevét. 1700 méteren volt a kilátó ahol voltam. A város ahonnan indultunk csak alig 300 méterre van a tenger színt felett. Nem vagyok egy egész nap TV előtt ülő típus, de ez a túra még engem is rendesen megpróbált. A várostól 4 óra a hegycsúcs. Lentről rövidnadrágba, pólóba és természetesen papucsba indultam, de a csúcsra érve rögtön hosszúba váltottam. Annyira hideg volt, hogy amíg pár képet készítettem a kezem rendesen megfázott.