…

Szinte egy hetet töltöttem Rotoruába. Egész végig esett az eső, sok mindennel nem lehetett foglalkozni. Nagyobb részt olvastam. Erre jók az esős napok. A szálláson három másik gyerek vadvízi, rafting oktató. Egyik nap, a karácsonyi mulatság úgy történt ezek körébe, hogy összegyűlt kb  harminc oktató, folyóra szálltak bármivel amit éppen fel lehetett fújni. Elmentünk és megnéztük, vagány volt nagyon, de engem evett a fene, hogy én is én is. Nem volt a leg melegebb a víz, es sok felszerelés szükségeltetett, ami persze nem ajándék. Aztán megtudtam ezektől a fiuktól, hogy minden hétfőn fél áron lehet menni falat mászni. Mivel semmi féle sürgős dolgom nem akadt, csatlakoztam. Idáig nem próbáltam ezt a sportot, de ez is megtetszett nagyon, ahogy szinte mindenik. Ott elmondták a szabályokat, felét megértettem, a többit meg kitaláltam. Mondták, hogy másszak fel. Én felmásztam. Mikor visszajöttem rám szóltak, hogy most akkor próbáljam meg úgy, hogy csak egy színű kapaszkodókat használjak. Hát igen, a hüe székely még nem mászott falat. És ha sziklát mászol, akkor milyen színeket keresel?

 Nekem valami betegségem lehet, mert ha egy raftingos gyerekkel beszélek, akkor azon jár az eszem, hogy tudnám én is azt csinálni, ha egy ejtőernyőssel, akkor azt akarom csinálni. Olyan sok dolog van, amit ki akarok próbálni, szinte minden nap más, attól függ, kivel találkozok.

Másnap elhagytam Rototuát, felültem a buszra és Waitomo felé. Itt ismét találkoztam a holland haverommal, aki tett egy kört a keleti részen, amíg én olvastam az esős napok alatt. A buszból végig a tájat kémleltem. Amennyit idáig láttam az országból, olyan amerikás jelege. Úgy a kis városok, mint az autók, és főleg a kamionok. Habár Amerikát csak a filmekből ismerem, de szerintem sok a hasonlóság a kis városok közt. Bármikor meglátok egy kamiont az úton, mindig egy régi film jut eszembe, a „Gumikacsa”. Ezt még kisgyerek koromba láttam a Duna TV-be. Szerintem még van, aki emlékszik rá. Ez egy Amerikai film, ahol egy kamion csapatról szól az egész. Itt is pont olyan kamionokat látok, azok a hatalmas nagy Kacsacsőrű, és a félig rácsos ablakú erőgépeket ugyan úgy néznek ki mint akkor a flmben.

Itt nagyon kevés a sík terület. Mindenütt dombos, de nem olyan mint otthon,Erdélybe, hanem a kisebb nagyobb dombok egymást érik. Olyan járművel közlekedni, mint egy hullámvasúttal. Amerre csak az ember néz mindenhol méregzöld fű, és méregzöld erdő. Olyan a fű mintha egy hete kaszálták volna le mindenhol egyenletesen, úgy a dombok tetején mint a völgyben. Erre aztán rá is jöttem, hogy miért van így. Csak egy baj van. Nem lehet az útról letérni és felmászni egyik dombra vagy akárhová. Itt minden magán tulajdon és be van kerítve. Egyik nap, még Rotoruába el akartam menni egyet hogy másszak fel egy dombtetőre, ahová a libegő felmegy. Nem lehet, ha fel akarsz menni, fizetned kell. Körbe egész végig, össze vissza minden domb be van kerítve parcellák formájába. Waitomóba végre találtam egy kijelölt helyet ahol fel lehet sétálni egy domb tetejére, kilátóra. Ez sem épp az amit én keresek, de egyelőre megteszi.

Felmentem, akkor volt épp napnyugta. A sok esőtől minden fűszál, minden fa még vizes volt. Mindenfelé, minden negyedik domb után egy egy tanya. Ekkor értettem meg a zöld fű titkát. Rengeteg tehén, de főleg bárány van mindenhol, és ezeket az egyik parcelláról a másikra terelik. Így nem kaszálják, hanem lelegeltetik a füvet. És ezért is nem lehet csak a kijelölt helyeken kószálni. Megragadtam az alkalmat, leterítettem az esőkabátom és lefeküdtem a földre. Hosszasan hallgattam a madarakat, csodáltam a tájat, néztem a fejem felett elvonuló felhőket. Nagyon tetszett. Csend volt. Olyan volt, mint otthon, amikor apuval korán reggel elmegyünk füvet kaszálni.

Minden esetre a világon semmi sem tökéletes, kivéve a természetet. És azért mert nem az ember irányítja, nem az ember alkotta. Az ember még nem tudott idáig olyat alkotni, ami tökéletes. Van olyan autó, ami tökéletesen működik, nem romlik el? Van olyan ház, ami az idő multával nem dől össze? (Ne ijedjetek meg nem csavarodtam be, jól vagyok. Csak le akartam írni amit érzek, és hogy mennyire tudok gyönyörködni a természetben.)