Megjött az Angyal

A buszon szinte mind fiuk voltunk, mikor megérkeztünk A következő városba Waitomóba, rögtön focizni kezdtünk. Örültem neki mert már rég volt mikor Keményfalván a fiukkal rúgtuk a bőrt. Aztán jött a buszsofőr a tojás alakú labdájával, megállította a mi játékunkat. Elmondta a szabályokat, hogy hogyan kell a tojás labdával játszani. Aztán elkezdtünk rögbizni. Az elején ide oda szaladgáltam, de aztán lassan rájöttem én is a szabályokra. Igazán bejött a játék már a végére. Utána meg Kriketteztünk. Azelőtt már láttam olyan a parkba itt, de fogalmam sem volt a dolgokról. Itt is csak a végén kezdtem érteni a játékot, addig fogalmam sem volt hogy miért esek ki mindig a játékból. Másnap meg indultunk ismét délebbre, Taupóba.

Szóval egyik napról a másikra hirtelen eldöntöttem hogy megajándékozom magam. Megvolt bennem az akarat hogy egyszer kipróbálom a SkyDive-ot. Gyönyörű szép reggelre ébredtünk, a sok esős napok után. Taupo-ba van az egyik legolcsóbb lehetőség erre. Azért volt a hirtelen elhatározás, hogy nem legyen időm megijedni. Érdekesen van megoldva ez a dolog. Ha csak az ugrást választod akkor 245 Dollárba kerül (Újzélandi, Kb 130 Euro) De ha fényképeket és videót akarsz az egészről az még 200 dollár. Nekem annyi épp nem volt fölöslegbe. Én csak élveztem a 25 másodperces szabadesést 7 kilométerről. Amikor kinyitotta a hátamra rögzített gyerek az ernyőt, megengedte, hogy én is irányítsam. Megtanította hogyan kell csinálni a spirált.(Spirál alakba, nagy sebességgel zuhanni). Ha nem lenne ilyen drága minden nap ezt játszanám.

A következő nap ár karácsony volt. Nagy duma lett a mi családunkba körülbelül két évvel ezelőtt. Most én is többször elismételtem egy nap hogy Boldog Karácsonyt.  A körülöttem lévő emberek már megelégelték, de én így sem éreztem a hatását. Meleg van és nincs úgy feldíszítve a város mint Európába. És ha van is karácsonyi dekoráció, itt a csillag meg hópehely helyett bárány van. Karácsony este úgy telt, hogy elmentünk buliba. Karácsony napján meg szinte kihalt volt a város. A hosztel bárja nyitva volt, szolt a zene, a bútorokat kihordták az utcára. Miután az angol gyerekekkel rögbiztünk a parkba, kiültünk ide az utcára. A hosztel készített karácsonyi ebédet, amin részt lehetett venni térítés ellenébe. Én maradtam a fel csirkémnél féle áron, még csokira is tellett. Ebéd után elmentünk a tóhoz fürödni meg napozni. A nap itt annyira éget, hogy szinte nem lehet bírni. Az orrom ismét leégett, már ötödször fog meghámlani. Még ilyen karácsonyom nem volt, de nem is éreztem a varázsát.

Ha egy kicsit késve is, BOLDOG KARÁCSONYT és egy Szebb Új évet kívánok mindenkinek.

( Mindig nincs lehetőségem net közelbe kerülni, és az írásaimat is előre megírom, majd feltöltöm, mikor lehet. )