2010. december 13., hétfő

Döntöttem

Azt hiszem az lesz a legjobb megoldás, hogy ha veszek egy hop on hop off buszjegyet és úgy ismerkedek meg a föld legújabb kontinensével. Egyrészt azért mert nem találtam még senki olyan embert, akivel együtt autót bérelni vagy venni tudnék. Másrészt meg, ha busszal megy az ember sokkal több embert ismer meg mint ha autóval menne, mert akkor elkülöníted magad a többi utazótól. Az egyik busztársaság nevére különösen felfigyeltem, MagicBus-nak hívják. Ezt a nevet vagy az egyik kedvenc filmemből, az „Into To The Wild-ból” inspirálták, vagy fordítva, a film inspirálta a nevet innen, amit kevésbé hiszek.  Ez a film egyben a mentorom is volt, ha jól emlékszem már ötször néztem meg. Találtam egy másik társaságot ami egy jó ajánlattal szolgált, így a spórolás érdekében nem a MagicBust választottam.

Vissza akartam menni a régi szobába ahol Beni is volt, mert az 4 dollárral olcsóbb, de már foglalt volt az a szoba ismét, annak ellenére, hogy azelőtt már lefoglaltam, így a kezembe nyomtak egy nyolcadik emeleti kulcsot. Érdekes itt a fürdő, egy elég kis helyiség nagy ablakkal. Kicsit fura érzés mikor ülsz a WC-n, balról melletted a nagy ablak, és közbe bámulod a várost. Tehát új szoba, ismét új emberek. Azon lepődtem meg, hogy nemcsak fiuk, hanem sok lány is utazik egyedül. Itt találkoztam egy 35 éves angliai lánnyal, aki 11 éve utazik. Elmesélte, hogy hol járt, hát Európán kívül nem sok ország van ahol még nem volt. Egyébként ebbe a hostelbe leginkább dél-Amerikaian vannak, argentínai, bolíviai, chilei és uruguayi, minden szobába legalább 3. Még a személyzet is onnan való.

A természet nem változik, csak folyamatosan ismétli önmagát. Ez még sok mindenre vonatkozik, amire most nem akarok kitérni. Kolozsváron az első évet, 2005-ben úgy kezdtem, hogy nem volt mosógép, így kézzel kellett kimosni egyes ruhadarabokat, másokat meg hazavinni. Akkor azt mondtam, hogy többet nem akarok kézzel mosni, most meg ismét arra jutottam, minthogy 5 dollárt fizessek érte.

Emlékszem mikor kis gyerek voltam még, - igaz most is csak a méretben változtam (nemrég Éva nővéremmel mikor beszéltem azt mondtam neki véletlenül, hogy én már felnőtt gyerek vagyok)- Édesanyám odaállított kézzel mosni. Én meg mennyire fel voltam háborodva, hogy nekem minek kell kézzel mossak, apu se mos akkor nekem minek kell. Erre azt csak annyit mondott, azért hogy tanuld meg. Akkor nem esett jól, de most mennyire hálás vagyok neki, hogy megtanított erre eés még sok más dologra amit abban a pillanatban úgy gondoltam, hogy értelmetlen. De most már tudom, hogy ha az ember minél több dologhoz ért az csak könnyíti az életet.

2 megjegyzés:

jajecskó írta...

Nagyon jól irsz, szorakoztató :P

Erzsó írta...

Nagyon ügyes vagy Jocó, csak csodálni tudlak ezért amit teszel, kitartást kívánok h mindenhova eljuss ahova csak szeretnél