Most már nem sok időm maradt hátra ebbe az országba. Pontosabban február 21-én van a következő jegyem Sydneybe, de csak ha megkapom a vízumot. Mert román útlevéllel elég nehezen megy. Szóval már egy pár hete levelezek a nagykövettel, idáig még semmi bíztató, egyre több mindent kérnek.
A keleti partról visszatérve Rotoruába szálltam meg, ahol újra találkoztam az indiai ismerősömmel, Rogerrel, akitől megtudtam egy pár dolgot a maori kultúráról, és két német gyerekkel. Az indiaival talált legjobban a szó, egyrészt mivel most kicsit jobban tudok angolul, mint az elején, másrészt belevaló gyerek. Érdekes akcentusuk van az indiaiaknak, elején alig értettem meg, de most már nem volt gond. Mondta, ha Indiába megyek, keressem fel, Delhi mellett laki.
A következő nap már indultam is Aucklandbe, mert onnan még el kell mennem az leg északabb pontra, ahová a buszjegyem félig érvényes. Most utólag még jobban örülök annak, hogy az északi szigeten kihagytam egy pár dolgot, mert most is van még látnivaló legalább. Mások evvel kezdik. Én evvel fejezem be. Nem ez az első dolog, amit nem úgy teszek, mint a többi turista. Mindig kilógok a sorból.
Most jövök rá, hogy nem is mutattam képeket a legjobb barátaimról, a fókákról. Most megteszem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése