…3 éve már annak, hogy Dániába egy gyümölcsfarmon egyutt dolgoztam B. A.–val, és még két magyar gyerekkel. Idősebbek voltak sokkal mint én és az utazás volt a fő foglalkozásuk. Rengeteget meséltek Újzélandról és Thaiföldől meg még sok más országról, de ez a kettő nagyon megragadt engem. Ekkor döntöttem el, hogy ha befejezem az egyetemet, megyek világot látni és Újzélandal kezdem, folytatom Ázsiával. Az egyetemet immár befejeztem és most itt ülök Aucklandba a Coice Palace Backpacker Hostel Lounge termébe és tervezem a „hogyan tovább” lépést. Voltak közeli ismerősök is akiknek meséltem a terveimről és azt hitték, hogy hát igen, még egy emberrel több akinek csak a szája jár... J
Az egyetemet ahogy befejeztem, azon törtem a fejem, hogy hogy tudnám megteremteni az utazáshoz szükséges tőkét. Minél hamarabb, minél többet. Az első lehetőség amire gondoltam az a lottó volt, így gyorsan vettem egy szelvényt. Sajnos nem jött be, tehát tovább kellett lépnem. Ekkor jött szóba az, hogy ha jutányos áron el tudok menni Görögországba Okos Lórántnak köszönhetően, akár dolgozhatnék is ott. De az élet nem épp mindig úgy alakul ahogy azt az ember eltervezi, így ennek az lett vége, hogy töltöttem két szép hetet Kos szigeten az ismerőseim társaságába, amiből 1 napot csakugyan sikerült dolgoznom. Azt kérdezték, hogy van-e „kedvem” idegen csoportot vezetni? Mire én, mint a rendes székely rávágtam, hogy igen és az mi? Ekkor mutattam be egy vulkán eredetű szigetet, Nissyrost amit azelőtt egy héttel láttam én is először.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése