2010. december 10., péntek

Minden rendben, amíg meg nem látják az útlevelem…

Hosszú 9 órai út utan végre megérkezünk Aucklandbe, de ez meg hosszabb volt szerintem, mint a 13 óra. Kívül ült egy szép thai csajszi, középen egy Pakisztáni, férfi, én meg az ablak mellet. Néha olyan szag csavarta az orrom, amit semmihez nem tudok hasonlítani. Kétszer orvérzést is kaptam, én biztos vagyok benne hogy ettől. A repülőn már mindenkinek ki kellet töltenie egy ívet, többek közt ilyen kérdésekkel hogy utolsó harminc napban állattal érintkeztél-e? vagy, hogy kaját viszel-e be stb. A reptéren ki van táblázva, hogy semmi féle élelmet nem szabad bevinni, es mellette egy nagy kuka. Én is felforgattam a táskám es a maradékot fájó szível el kellet dobjam. Tudtam, hogy még van egy almám valahol de nem találtam és így elkönyveltem, hogy rosszul emlékszem. Beálltam a sorba útlevélvizsgálatra, és az elsőnél nem volt semmi gond, megkaptam a zöld pecsétet, de a papírra amit kitöltöttem azelőtt, kaptam egy piros T betűt. Ezt akkor meg nem értettem, és nem is érdekelt, mert azt hittem hogy tovább már szabad utam van.

Amikor kivettem a többi csomagom, ismét jött egy csomagátvilágítás, de de engem mar azelőtt más sorba rendeltek. Meglepő módon senki nem volt abba a sorba, így nem kellett a több mint 300 utassal együtt sorba állnom. Na de itt volt az igazi vallatás a számomra, ekkor jöttem rá a nagy T jelentésére. Olyan kíváncsiak ezek a vámosok, legelső kérdés az volt, hogy meddig maradok, aztán mit fogok csinálni, mit tudok Újzélandról, idáig hol és mivel foglalkoztam, és miért csináltam, belenézett a kis táskámba,elvett minden iratot, foglalásokat, és ismét kérdések… Ép azt nem kérdezték, hogy a repülőn hányszor voltam WC-re. Aztán végül nem talált közveszélyesnek és átvilágíthatták a csomagjaimat. De mit ad Isten, megkerült az egy szem alma amit oly nagyon kerestem azelőtt. Ismét más sor, ismerős volt már a helyzet… Ekkor kaptam meg Újzélandon a $ 400 dolláros figyelmeztetést. Végül csak én lettem a legutolsó aki elhagyta a repteret éjszaka 2 kor. Felültem egy mini buszra és az elvitt a legközelebbi Hostelba amit már előre lefoglaltam. Végre lezuhanyozhattam és agyban próbálhattam aludni 3 napi út után, kisebb nagyobb szerencsével.

Nincsenek megjegyzések: